| Péntek, 2024-04-26, 5:42 PM | Nyitólap | Regisztráció | Belépés |
ROBERT CHARIOT: A KRISTÁLYGERINC |
Honlap-menüKeresésStatisztikaOnline összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
 A KristályGerinc
[ Hírek hozzáadása ] A mű szerzői jogvédelem alatt ál!!! Figyelem! Az Oldalon található MŰ kézirat csupán, ennél fogva komoly lektorálási és szerkesztési munkákon kellene még átesnie, mielőtt ténylegesen ki-nem-lenne-adva, elnyervén tényleges formáját! - Erről természetesen mi is tudunk, szóval figyelembe kellene venni ezt is, amikor nekilátnak az olvasásának, értékelésének, és pocskondiázásának, ami eléggé népszerű mostanság! - Aki mégsem képes visszafogni magát trollkodásában, nyomatékosan kérem, hogy azért próbálja meg mégis! - Semmi szükségem nincs rájuk! Köszönet! (Az Író) Nattessz oldala! PROLÓGUS - Mi elől menekülsz?- kérdezte egy hang. Az éjsötét, milliárdnyi aprócska fénypontként pislákoló csillaggal teliszórt ég alatt, valahol a távoli, sejtelmes ködbe burkolózó hegyekkel körülölelt Pusztában... - Lágy, fület gyönyörködtető fuvolaszó... - A recsegve, ropogva, pattogva és szisszegve elemésztődő fadarabok táplálta tábortűz narancs-sárgásan izzó, hullámozva táncoló lángjai magasra csaptak fel, s e lángok közé fénylő zsarádnokpettyek is keveredtek. A fuvola hangja lassan, fokoza-tosan elnyomta a lángokét... - Craig.- szólott Tenzin mestera tábortűz egyik oldaláról. A lángok sárgás fényével sejtelmesen megvilágítva, a tábortűz egyik oldalán, egy szürke hajú, egyszerű barna talárt viselő, idősebb egzotikus arcvonású, talán indián férfi ücsörgött, törökülésben, csukott szemekkel, és az ölében egy hosszú fafuvolát pihente-tett. A tábortűz másik oldalán, még annak fényudvarában, egy fiatal, tíz év körüli, kisfiú ücsörgött, egy vékony szőrmetakaró-ba burkolóz-va, térdeit az álláig felhúzva, áhítattal és tisztelettel figyelve. Ő volt Craig. - Tenzin mester ekkor felnyitotta a szemeit, és újra megszólalt, továbbra is kí-naiul:- Egy jó Harcos sohasem arról ismerszik meg, hogy mennyire edzett a teste, az elméje, vagy kardjának a pengélye.- csend.- Ha-nem a Tiszte-letről! Egy jó Harcos mindig tiszteli az ellenfelét, még akkor is, sőt különösen akkor, ha ez a tisztelet nem kölcsönös! Tiszteld az El-lenséged! Ne becsüld alá, de túl se!- csend.- Könyörület. Egy jó Harcos mindig könyörületes. Semmilyen dicsőség sincs a vérontásban, Craig!-Craig, a kisfiú megértően bólintott, amire Tenzin mester újra a szájához emelte a hosszú fafuvolát, behunyta a szemeit, és újra rákezdett. Craig, a kisfiú oldalra fordult, kinyújtotta a lábait, hanyattdőlt, és ő is behunyta a szemeit. Csendben élvezte a zenét... - - Craig, a férfi felnyitotta zöldesbarba szemeit. Harminc év telt el a tábortűz óta. Craig férfivá érett. - Egyetlen mozdulattal rúgta le magáról szőrmetakaróját. Felült, szipogott egyet, lefordult az ágyáról, és hatalmasat ásított. - Közben lassan végigsimított az arcán. - Mélyet sóhajtva túrt bele rövid, barna hajába. Csupán egy vékony, hosszú fe-kete nadrágot viselt. - Izmos felsőtestét és kockás hasát haloványan fedte csak szőr. Még mindig ülve, lassan körbenézett, kőből emelt, egyetlen helységből álló, fatetejű kunyhójában. "Birodalmának" mestergerendájáról három halott hímfácán lógott le, egymáson átfűzve, fejjel lefelé. A Gerenda másik végében egy jókora kalitka függött, amiben tucatnyi apró kék madárka tanyázott egymás mellett, csendesen gubbasztva, éjszakára felfújt tollakkal. A Gerenda alatti falon, az ággyal szemben, egy teli tegez, és egy vadászatra is tökéletesen alkalmas, nyolcvan fontos íj tanyázott. Mellettük, egy kerek kőrisfa pajzs, egy egykezes kard, és egy hosszúpengélyű tőr lógott még a falon.A Kunyhó közepén, kétszemélyes fa asztal uralta a teret, felette pedig egy nyolcgyertyás, kovácsoltvas csillár lógott. Az asztal bal oldalával szemben, kőből épített, gömbölyded oldalú tűzrakóhely, amelynek friss hamvai fölé, egy fekete ónüstöt szereltek fel. Az üstből egy fa merőkanál lógott ki, alatta pedig a tegnap esti tűz elszenesedett facsonkjai pihentek. A Tűzrakóhely és az ágy között, egy jókora ruhásszekrény állt. Egyszerű, szép és nagy darab volt. Az asztal jobb oldalával szemben, a sarokban, termetes, kör alakú fakád várta, hogy újra telitöltsék. A Káddal szemben, egy másik sarokban, becsukott fedelű, öreg faláda, benne a férfi összes értékével. Nem volt sok minden e kunyhóban, Craig saját kis "birodalmában", de a férfi életviteléhez töké-letesen megfelelt. - Craig elégedetten és büszkén gondolt mindarra, amit birtokolt...Aztán, amikor befejezte a bámészkodást, felállt az ágyról, lassan keresztül ballagott a kunyhón, s megállt az egyik kicsiny, kör alakú ablaknál, amelyet négy egyenlő részre osztott fel a kovácsoltvas fekete keret. - A reggeli nap sugara átmelegítette Craig arcát, miközben ő behunyta a szemeit néhány pillanatra. - Amikor aztán végzett a napfürdőzéssel, fogta magát és kilépett a Szabadba. Az Erdő szélén lakott, egy olyan Tisztáson, amelyet átszelt az Erdőmélyére vezető földút, amelyen általában szekerek közlekedtek. Craig lassan itt is körbenézett: - - A dús fű susogva hullámzott a reggeli szellőtől, csakúgy, mint a fák koronáit borító sötétzöld levelek, s mindkettőről apró harmatcseppek zuhantak le, csillámolva visszaverve a napsugarakat. Az itt-ott még narancssárgás égen már kövér, hófehér bárányfelhők úsztak keresztül, csigalassú komótosság-gal. Valahol, picit messzebb, de még hallható távolságon belül, egy kakukkolást követően halk kopácsolás-sorozat következett... - - Craig beszippantotta a reggeli friss levegőt, és az abban terjengő erőteljes orgonaillatot, becsukta a kunyhó ajtaját, nyújtózkodott egy csontropo-gósat, és futásnak eredt a szekérúton, maga mögött hagyva "birodalmát". Ami mellett nem mellesleg, egy jókora fahordóban, már gyűlt az eső és har-mat. A kunyhó tetejét, szorosan egymáshoz kötözött, és kőkeményre füstölt, egykor nedves gallyak borították, amik közül jól láthatóan egy kőkémény kandi-kált ki. Craig kitartóan loholt, keresztül az erdei szekérúton. A gyors, ritmusos fakopácsolást ezúttal, ha csak néhány pillanatig is, de már sokkal közelebb-ről hallotta, amíg el nem hagyta azt a környéket is, a nyílegyenes utat követve. Lépéseit alig lehetett hallani, ugyanis mezítelen talpai csendesen értek a szá-raz földhöz. Az orrán át vette a levegőt, egyenletesen lélegzett, miközben olyan gyorsan rohant, amilyen gyorsan csak tudott! - Bő öt perces futás után, elértegy kőhídhoz, ami az Erdőt átszelő, széles medrű folyón ívelt át. Megállás nélkül futott fel a szélére, s a híd széléről, egyenest a csendes víz-be vetette magát! Bombát ugrott, ezért hangos csobbanással és jókora fröcsköléssel merült alá! - Visszafelé, már lassú lépésekkel haladt, víztől nedves, piciny cseppeket pötyögtető testtel. Amire aztán elérte a kunyhóját, már ismét csontszáraz volt. Belépve egyből a tűzrakóhelyhez ballagott, leült elé törökülésben, behunyta a szemeit, és meditálni kezdett. Egyenletesen és lassan, az orrán keresztül vette a levegőt. Egy harminc éves emlék idéződött fel benne: - Tenzin mester!?- nézte értetlenül a továbbra is csak egy egyszerű barna talárt viselő férfit, Craig. Tenzin mester ugyanis látszólag szándékosan, olyan sok teát öntött a csészéjébe, hogy a forró, barnás folyadék előbb kicsordult, azután pedig kifolyt a csészéből!- Tenzin mester...-kezdte bizonytalanul az ifjú, s előbb a félig teli csészére, azután pedig a férfire nézett, aki elmosolyodott. - Igen, Craig?-érdeklődött Tenzin mester barátságos hangon. - Ez is egy lecke akart lenni?-kérdezte.- Vagy... - Igazából kettő.- felelte Tenzin mester. - És ebből mit is kellene most tanulnom?- Tenzin mester újra elmosolyodott. - Milyen ez a csésze most, Craig?- kérdezte. - Hát... Félig teli van.- állapította meg Craig. Tenzin mester bólintott. - Igazad van. Ugyanakkor mégis tévedsz.- mondotta. A kisfiú zavartan, homlokráncolva nézett mesterére. - Ezt sajnos nem értem. Tenzin mester.- mondta tisztelettel. - Akkor elmagyarázom!-felelte türelmesen Tenzin mester.- Ez a csésze most valóban félig teli van. De! Félig üres is!- Craig újra a csészére pillan-tott. Csakugyan.- Az azonban, hogy ez a csésze félig teli, avagy félig üres, nézőpont kérdése csupán, Craig! Ez egy nagyon fontos lecke, annak ellenére, hogy most még nem teljesen érted.- szólott figyelmeztetőleg Tenzin mester.- Ez az első lecke arra tanít meg minket, hogy időnként, bizonyos dolgok megítélése, esetleg valamiféle végső tanulság levonása, mennyire más lehet, ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat!- Craig kapisgálni kezdte... - Vagyis minden rosszban van valami jó?-kérdezte.- Minden eseményből tanulhatunk valamit? - Igen is és nem is.-felelte Tenzin mester.-Igen azért, mert legtöbbször a legszörnyűségesebb dolgokból is kisülhet valami jó. Valami új, légyen e dolog akármilyen aprócska is!-csend.-És nem azért, mert sajnos vannak olyan helyzetek, amikből semmi értelmeset nem lehet tanulni, Craig! Nincs értelmük. Nincs mögöttük rejtett tartalom. Hiába is keresnél! Ha engem kérdezel, akkor ez a rosszabb, mert ezt hívják időpocsékolásnak.- Craig bólintott. Megértette.- És most nézd meg újra ezt a csészét, kérlek!- Craig újra megnézte a félig üres, félig teli csészét.- Az első lecke a nézőpontunk megváltoztatása volt ugye. A második lecke pedig az, hogy időnként hagyni kell, hogy túlcsordúljanak a dolgok, Craig! Időn-ként jó, ha van egy félig vagy teljesen üres csészéd! Hogy miért? Mert ha valami félig vagy teljesen üres, akkor oda bizony kerülhetnek új dolgok is!- s kettő kockacukrot pottyantott a csészébe, majd újra teletöltötte azt, ezúttal csak tele. Ő pedig lassan, kortyról-kortyra megitta ízesített teáját... - Harminc évvel később, Craig a férfi, felnyitotta a szemeit. Befejezte meditációját. Mélyet sóhajtott, és felállt. A ruhás-szekrényéhez ballagott, s kitárta a széles ajtókat. Felhúzott magára egy fekete bőrmellényt, a nyakába akasztott egy medált, vékony nadrágjára egy sokkal vastagabb, barna nadrágot hú-zott fel, melynek szárait beletűrte hosszúszárú, térdig felérő, világosbarna bakancsába. Utoljára kettő, fekete ujjatlan bőrkesztyűjét húzta fel, amelyek a csuklójáig értek fel. A falról magához vette nyilakkal teli tegezét és íját, azzal távozott is a kunyhóból. Odakint bevetette magát az Erdőbe. Csakhamar rá is talált egy frissebb csapásra, amelyet feltehetőleg egy őz vagy egy szarvas hagyott maga után. Láb-nyomok. Letört ágak, és a trágya. Craig, kezében az íjjal, le-lehajolva ellenőrizte a nyomokat, s szabad kezével megvizsgálta a letört gallyakat és a trágyát is. A csapás még nagyon friss volt! Áldotta is a szerencséjét ezért, ugyanis gyomra, egy hangos kordulással jelezte panaszát. Éhes volt. Elszán-tan és csendesen követte a csapást, amely szabálytalanul kacskaringózott az erdő fái között. Örült annak, hogy az erdő még nem tért teljesen magához, és még lábadozik az előző este miatt, ezért az állatok nem árulhatják el közeledtét. Az szél is vele szemben fújt, az idő is és a körülmények is tökéle-tesek voltak a Vadászathoz.Három órás, kimerítő és türelmes macska-egér játék után, végre megcélozhatta zsákmányát! Nagyon halkan megfeszítette az íját, s megcélozta az egy-magában kérődző, mit sem sejtő, kifejlett, világosbarna szarvasbika szívét, és felkészült a lövésre. Vett egy mély levegőt. Már csaknem útjára engedte a nyilat, amikor megpillantott valamit a szarvason túl, bő harminc méterre. A szarvas lassan kibaktatott a képből, így jobban megfigyelhette azt a krea-túrát a szarvason túl... - - Mozdulatlanná dermedve, csodálattal figyelte a tőle csupán harminc méterre lévő, izmos, párduc nagyságú, és hasonlóan kimért, távolságtartó, de fenkölt mozgású, kifejlett griffet. - A griff testét jókora, sötétbarna tollak fedték, négy lába, melynek csupasz, lefelé haladva ráncos, sötétsárga végein négy darab, vastag, karomszerű ujj volt, puhán és hangtalanul érintette a földet. Az állat csőre fakóbarna, csontos és vastag, lefelé görbülő volt. A griff, hosszú, bojtosvégű farkát nyílegyenesen tartva, kecsesen és magabiztosan lépdelt. Megállt egy pillanatra, és egyenesen Őrá nézett. Állta a pillan-tását, s miközben a villogó szemű griffet nézte, lassan visszaengedte a pattanásig feszült íjideget. A griff ekkor széttárta hatalmas szárnyait, és megráz-ta magát! Néhány nagyobb szárnytoll szállingózva megindult róla a föld felé. E találkozás olyan hirtelen és olyan gyorsan ért véget, mint ahogyan kez-dődött. Amire Craig észbe kapott, a griff már el is tűnt az Erdő fái között... - |
 |  |
Copyright MyCorp © 2024 |  |