A történet, a karakterek és helyszínek teljes mértékben eredeti ötletből készültek, vagyis a Könyv nem, ismétlem, nem "fan-fiction".
- A kezdő lökést, a Gyűrűk Ura
triológia film-változatai, a Mátrix triológia és az
új Star Wars triológia, adták meg, hét évvel ez előtt.
Igaz, utóbbi kettőt inkább negatív példaként szokták
emlegetni, de szerintem mindkettőben bőven volt használható,
inspiráló-rész, egy tizenéves, kitűnő képzelő-erővel
megáldott srácnak…
- Ebből adódóan kezdeti
szárnypróbálgatásaim eléggé vegyesre sikerültek, műfajaikat
tekintve, nem mondom szép kis katyvasz volt, űrhajókkal –
fantasy világban, de szerencsére, az évek során ez a két
dolog teljesen elkülönült egymástól, így most már kettő
Fantasy könyvvel büszkélkedhetek, egy sci-fi pedig már úton,
illetve előkészületben van.
- J. R. R. Tolkien Gyűrűk Urája után,
sokat tanultam még Terry Goodkind: Az Igazság Kardja
szériájából, és a Trollvadász sorozatból is, bár
mindből hiányoltam ezt-azt, amik végezetül saját stílusjegyeim
kialakulásához vezettek.
- A filmek és könyvek után, essen
néhány szó most a zenéről is, mert az is fontos állomás
számomra. Az instrumentális, vagy epikus zene világába a Carmina
Burana által kerültem be. A Youtube-on hallgattam, és az ajánlott
zenéknél találtam rá az Immedite, avagy Globus music-ra, amiket
főleg mozi-előzetesekhez szoktak felhasználni, bár szerintem írás
mellé is tökéletes. Innen egyenes út vezetett a Two Steps From
Hell-hez, és a Groove Addicts-hoz, hogy csak néhányat emeljek ki a
sorból…
- A Mű fő történet-vonalát is,
a Two Steps From Hell: Sky Titans
- című száma ihlette.
- A Kristálygerinc folytatása és
vagy újragondolása ha úgy tetszik, az első könyvemnek,
a Gutah legendájának, de a tömérdek új karakter,
történetszál, vissza és előre-utalás miatt önmagában is
élvezhető. Tekinthetjük egy Triológia középső részének is,
amiből a harmadik rész valószínűleg nem fog elkészülni,
viszont Gutah legendája, némi ’leporolás’ után, valamilyen
formában elérhető lesz.
- Nincsenek fejezetek, így a cselekmény
folyamatos, egymásra épülő részekből áll össze, a szövegbe
illesztett zenei számok pedig, (amiket a Youtube-on mindenki
megtalálhat) újabb mélységet adnak a nyers szövegnek, még
jobban biztosítva azt a filmszerű élményt, amit el akartam érni,
ezekkel a szokatlan eszközökkel, ugyanis ezeket hallgattam én is,
miközben írtam, és magam előtt láttam, az említett részeket.
- A Gyűrűk Urával ellentétben, itt
kisebb szerepet játszik a környezet, a történet viszont cserébe
sokkal összetettebb, rétegeltebb. Grandiózus csatajelenetek
helyett is, kicsi, klausztrofóbb akcórészek vannak, viszonylag
kevés, hogy ne unjunk bele, és hogy legyen súlyuk, ugyanis
manapság nehéz újat, érdekfeszítőt mutatni.
- A teljes történet három részből
áll össze, amik egyenként körülbelül 150 oldalasak.
- A történet maga egy hosszabb
Prológussal kezdődik, amiben megismerkedünk Craiggel, a
főszereplővel, és az életmódjával, ami az első leírt
mondattal van összefüggésben, s rajta keresztül lényegében
kiderül az is, hogy miről fog szólni a főszál, ami
egyszerű, könnyen megemészthető, bejáratott, és amihez
csak később társulnak be a mellék karakterek és mellékszálak,
ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre kerülünk, s ezek többsége
kifejezetten eredetire és csavarosra sikeredett, úgyhogy többszöri
újraolvasást, a részletekre való odafígyelést igényel, ezáltal
jobban kiemelkedik.
- A story első fele aztán a Midd
Erdőben, a második egy úton lévő Karavánban, a harmadik pedig
azon a Pusztán és Városban játszódik, amik még vissza vannak a
Kristálygerincig.
- A Kristálygerinc – elnevezés,
és a Lester Hun – karakter, Szekeres Atila, az öcsém,
tulajdonai, akivel közösen kezdtük el saját kis univerzumunk
megteremtését, hét évvel ez előtt, kezdtetben még LEGO-k
formájában.
- Bale különleges tőrének ötletadója,
egy a National Geographic Channelen látott természetfilm volt,
amiben burmai vadászok úgy védekeztek a tigrisek ellen, hogy a
tarkójukra nagy szemű, ijesztő maszkokat húztak, így tévesztve
meg az állatot, aki emiatt nem támadta meg őket.
- Az Író saját kézirata:
Ugyan azt írtam korábban, hogy nem fogom folytatni, de ez megváltozott idővel. Már a fejemben volt az egész, a befejező rész is, ami az Ikerváros-névre hallgat, csak nagyon-nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy el is kezdjem megírni, ugyanis az lesz az utolsó, Triológiám befejező része, egy korszakom vége, nem is beszélve arról, hogy több, számomra nagyon-nagyon kedves és fontos karakter is életét veszti a történet szerint, így hát nyilvánvaló okok miatt tényleg elég nehezen ment a dolog, de nemrég beindult a gépezet... Közeledik a vége...
