ROBERT CHARIOT: A KRISTÁLYGERINC

- Oké, oké! Spoon? Ki az a... Spoon, így hirtelen?

- Egy új, feltörekvő tehetség.- magyarázta Tenzin.- Elf felsőbb körökajánlották be, és Rőtszakál Arkham is, a törpék királya, akinek jelenleg a szolgá-latában áll, mint fizetett zsoldos-kincskereső-történetmondó, tehát, Rőtszakál Arkham is áradozott róla... - Hát úgy gondoltam, ismét igénybe vesszük Spoon segítségét egy darabon, a Kristálygerincig legalábbis, mivelmás, de ugyanilyen fontos küldetésben jár el jelenleg, ami miatt ide kell jönnie. Ó! És... Amúgy már volt egy-két közös ügyünk is korábban... Csak nagyon ritkán tesz szívességet...

- Csakugyan?- vonta fel a szemöldökét savanyúan Craig.- Ő lenne hát a...Keselyű?- a mester csak biccentett egyet. - Értem.- sóhajtotta Craig.- És mi-ben is fog tudni segíteni?- kérdezte.

- Egy kis ideig talán, hasznát vehetjük például Emléklátó képességének, és nem utolsó sorban, Utazógyűrűket is kapunk tőle, Arkham király felaján-lásaként, utazásunk lerövidítésére... De előre szólok, hogy érdekes egy figura...

- Jól van már, na!- bólintott megint Anton.- Induljunk végre! Ne vesztegessük az időt!

Erre már Tenzin is bólintott, és egy-egy csésze teát, és egy-egy öreg, szürke kabátot adott át Craignek és Antonnak, miközben felhúzta a sajátját, és magára öltötte fafuvoláját rejtő táskáját. Craig, karján a kabáttal, gyanútlanul beleszürcsölt a teátba. Undorodva elfintorodott.

- Ugh!- nyögte.- Még mindig cukor nélkül iszod ezt a löttyöt?- alig tudta lekűzdeni a maradékot...

- Még mindig.- bólintotta huncutul Tenzin.- Tudod, Craig...- kezdte.- Még mindig a szokásaim rabja vagyok. Van, ami sohasem változik!- s kiitta a saját teáját. Közben Anton is végzett a teájával, s szürke kabátjába bújt. Begombolta, és felhúzta talárja csuklyáját is. Craig és Tenzin is felöltözött.

- Induljunk!- szólott Craig, s elindultak kifelé.

- Azt hiszem, Anton...- kezdte Tenzin.- Hogy még indulás előtt... Itt az ideje elvégezni a napi rutinunkat.

- Mi?- kérdezte idegesen és zavartan Anton, folyamatosan az eget figyelve, miközben Tenzin lassan elhátrált tőlük néhány lépést...

- Csak állj szilárdan!- felelte erre Craig.

Tenzin pedig fogta magát, összekulcsolta ujjait, felemelte a kezét, maga felé fordította összekulcsolt ujjait, s tenyerével jó nagyot lökött a levegőn maga előtt, Anton és Craig felé! Abban a pillanatban Anton és Craig haja és ruhája meg is lobbantak, s a bekövetkező fagyos, világoskék lökéshullám, dérrel vonta be fegyvereiket és a környék szikláit, és nem mellesleg csaknem ledöntötte őket a lábukról!

- Így ni!- mondotta elégedetten Tenzin.

- Mégegyszer. Mi a fene is volt ez?- kérdezte Anton, végigsimítva az egyik deres sziklán.- Eddig sosem magyaráztad meg, hiába kérdeztem!

- Szagáthelyezés.- felelte Craig.- És szagtalanítás, ha jól sejtem.- tette hozzá.- Eme jeges érintés két dologra jó.- kezdte Craig.- Egyfelől áthelyezi a szagunkat valahová egészen máshová, másfelől pedig a nap hátralévő részében már semmilyen szagot vagy illatot nem fogsz kibocsájtani magadból.- magyarázta.- Így Amber nem fog tudni ránk találni, mivel hamis szag-nyomot fog követni. Ezzel a módszerrel folyamatosan távol tudjuk tartani magunktól.- Anton megértően bólintott, miközben kitartóan nézte az idő közben vízzé olvadt deret a kezén és az ujjain.- Most bizonyára azon jár az eszed, hogy te magad miért nem lettél jeges.- mondotta Craig, amire Anton bólintott.- Az a szörnyű ízű tea, nem közönséges tea volt ám!- folytatta Craig.- Napi egy alkalommal fogyasztandó. Egész nap és egész este is melegen tud tartani, így tábortűzre nincs mindig szükség. És ne idegeskedj már ennyire! Jó?

- Ezt értem.- felelte Anton.- Ez szép és jó, és hasznos, de én azt hittem, hogy bevárjuk őket és végzünk velük valahogy. Vagy nem?

- Esetünkben, a nyitott elme hatásosabb fegyver, mint egy zárt ököl, Anton! Vagy egy kivont kard!- felelte Craig, saját kardjára sandítva.- Tenzin! Beavatnál végre a "kis terved" részleteibe?- érdeklődött Craig.- Mert az az érzésem, hogy ezzel a szag-áthelyezzéssel célod is van, és valami egészen mást tartogatsz számukra a nyílt harc helyett! Igaz-e?

- Pontosan.- felelte mosolyogva Tenzin.- Pontosan!- ekkor Anton türelmetlenül megszólalt:

- Tovább mehetnénk?- érdeklődött, amire újra elindultak az ösvényen...- Hamarosan besötétedik... És jut is eszembe!- folytatta.- Mi van azokkal a csészékkel, amiket ott hagytunk? Az miként illik a tervedbe?- bökött maga mögé a hüvelykujjával.

- A Kétely...- kezdte Tenzin.- Egy Harcos legnagyobb ellensége. Két okból hagytam, hogy Dragor szépen, lassan, egyre közelebb, közelebb és közelebb kerülhessen a Szentélyhez. Az első ok az volt, hogy azt higgye egészen eddigő volt előnyben. Hogy jól haladt. A második ok pedig az volt, hogy eme önbizalmát azonnal, amint a Szentélyre talál, csilliárd darabra zúzzam azokkal a csészékkel!- mondotta az öreg.- Tegyük fel, hogy Dragor is ismeri ezt a cselt. Ha ismeri, akkor most súlyos dilemmával fog szembesülni! Merre menjen? Arra, amerre nincsenek szagok? Jelen esetben ezekből a helyekből van a legtöbb! A szagok és nyomok, például a tábortűz maradékok, keresése, még sárkányhátról is nagyon, de nagyon sok időbe kerül, és időveszteséget pedig nem engedhet meg magának, mert nem maradhat le még ennél is jobban! Ugyanakkor viszont, előfordulhat az is, hogy csak egy "ártatlan" teázás maradékát találta meg, elterelésül! Dragor legrosszabb rémálma vált valóra. Prédái agyat növesztettek, és ami a legfontosabb, ezúttal ébrenvannak! A "merre menjek" dilemmán, Dragor rengeteget fog tanakodni. Egyhelyben fog odafönt körözni, tanácstalanul! Dragor és Amber csapdában vannak!- jelentette be Tenzin.- S míg Dragor őrlődik, mi addig értékes időt nyerünk vele szemben! Mert akárhogy is dönt majd, az eredmény katasztrófális lesz számukra! Mert... Ha a szagot követi, sosem fog találni senkit és semmit! Ha pedig keresgélni kezd minket, időt veszít, ÉS továbbra sem fog találni senkit és semmit! Még néhány hét, és Dragor feladja aHajszát, és akkor legyőzötten fog visszakullogni Lazarushoz!

- Úgy akarod legyőzni őket, hogy hozzájuk sem érsz?- hüledezett Anton.- Ez...

- Miért vagy meglepve?

- Igazából nem vagyok.- felelte Anton.- De igazán beavathattál volna már eddig is, mert ez zseniális!

- Persze!- felelte Tenzin csipkelődve.- Hogy addig, amíg Craig meg nem érkezik, még ennél is idegesebb legyél minden nap? Nem, nem, nem! Nem terheltem volna fölöslegesen az elmédet ezzel!

- Tetszik ez a dolog Tenzin, bár egy kicsit azért sántít.- ismerte be Craig.

- Hol?- kérdezte egyből Anton.

- Mert mi lesz akkor, ha Dragor felhagy a Hajszával, és inkább egyenesen oda repül, ahol biztosan fel fogunk bukkanni? Mi lesz akkor, ha az Üldözőnk is "agyat növeszt"?- kérdezte.

- Akkor remélem, hogy szerencsét is "növeszt" az agya mellé!- felelte Tenzin.- Ha rá tud hibázni, hogy hová és mikor megyünk, akkor megérdemel egy "tisztességes" harcot!- folytatta.- Sőt! Örömmel harcolnék végre egy olyan ellenlábassal is, aki nemcsak okos, de még szerencsés is!- kajánul elmosolyodott.- Meg kell, hogy mondjam, kíváncsian várom az események alakulását! Mert felmerült egy kérdés bennem! Vajon Dragor egyetlen támadása, amellyel el is pusztított annyi Idomárt és griffet, a Gyávaság, vagy az Intelligencia jele volt-e?- Anton mélyet sóhajtott, és elkerekedett szemekkel bámult az elégedetten mosolygó Tenzinre...

- Bízzunk benne, hogy csupán Gyávaságról volt szó.- mondotta Anton.- Különben óriási bajban vagyunk, uraim!- tette hozzá, nagyon komoly hangon...

- Készüljetek, Uraim! Mélyre megyünk!- figyelmeztetett a mester.- NagyonMélyre!

-

Amber, felnyitotta gyíkszemeit, és akkor belül nedves, ököl nagyságú orrlukai ki-kitágultak, miközben a négylábú, apró fekete pikkelyekkel és fémes, kovácsolt páncéllal néhol beborított sárkány mélyeket szippantott a Szentély körüli levegőből. - A fekete, ujjatlan páncélfelsőt, csuklójáig érő, ujjatlan bőrkesztyűket, fekete nadrágot és fekete bakancsokat viselő Dragor pedig nekifutásból, hangosan felnyögve, bal lábbal rúgta be az ettől durván kivá-gódó kapuszárnyakat! - Belépve, lent a földön, talált három, még meleg teáscsészét. - Felemelte az egyiket, amit aztán oldalra döntött fejjel vizsgált meg. - Pillanatokkal később, megcsóválta a fejét, végül hanyagul félre hajította a becsapódáskor kristályos hanggal ezer darabra szétrobbanó csészét, és lassan felegyenesedett. - Sokáig csak állt egyhelyben. - Erősen gondolkozott. - Másodpercekkel később újra megcsóválta a fejét. Halk szuszogását eltorzította zárt, koponya formájú, világosszürke, az éles fogaknál pedig fekete, tökéletesen illeszkedő sisakja, amelyből csak gyűlölettől izzó, zöld szemei látszottak ki. - Végül aztán kisietett a Szentélyből, Amber barna nyergébe pattant, amire a sárkány eltátotta U-alakú pofáját, ahol éles, vastag, befelé görbülő, sárga fogai gyülekeztek, felordított, és suhogva kibontotta, vékonyka, csaknem teljesen áttetsző, itt-ott lukas hártyájú szárnyait! - El-rugaszkodott a földről! - A levegőben kőröző varjak pedig baljósan kárrogtak a Szentély felett...

KÁR!- KÁRR!- KÁRR!

-

- Two Steps From Hell: Down With The Enterprise

A KRISTÁLYGERINC